Shagya-arab

Marmagassága: 152-160 cm

Ez az elegáns ló az arab fajtajelleget magán hordozza, de a telivér arabnál sokkal tömegesebb, de mindezek ellenére arányos és nemes küllemű. Feje ék alakú, mely széles homlokkal, kiemelkedő szemboltozattal, kint ülő szemekkel és finom orrcimpával társul. A fülei kicsik és kecsesek. A nyaka magasan vagy középmagasan illesztett. A marja jól izmolt, a háta középhosszú, rugalmas. Színe leggyakrabban szürke, de pej, fekete és ritkább esetben a sárga is előfordul.

A fajta származása és eredete az 1789-ben alapított bábolnai méneshez kötődik. Egy 1816. március 18-án kelt határozat alapján attól az időtől a bábolnai kancákat csak keleti vérű ménekkel fedeztették. Ekkor kezdődik a bábolnai arab lótenyésztés kezdete. A cél egy olyan fajta kitenyésztése volt amely az arab lovak eleganciájával és a huszárság igényeinek megfelelő nagyobb mérettel és erővel egyaránt bír.1816-ban a napóleoni háborúk alatt Franciaországból zsákmányolt csődörök, majd báró Fechting közel-keleti útjáról hozott csődörök és egy kanca került Bábolnára, köztük az a csődőr, amelyről a fajta elnevezését kapta. Shagya egy Bani Saher nevű, Szíriában élő beduin törzs ménesében született 1830-ban. A tenyésztési munka eredménye olyan meggyőző volt, hogy még a császári testőrség is shagya-arab lovakat kezdett lovagolni.

1978-ban ismerték el önálló fajtaként. Ma shagya-arab fajtába sorolható az összes olyan ló, amelynek származása az egykori Osztrák-Magyar-monarchia állami ménesére visszavezethető, és amelyik az ISG (International Sagya-Araber Gesellschaft) valamelyik elismert méneskönyvében szerepel. Az ISG-nek 4 kontinensen 11 tagállama van. A hazai állomány 350 kancából és 28 fedezőméből áll.

 

Vissza